2009. április 12.


HÚSVÉTVASÁRNAP

Húsvét vasárnapján a matutínumban a püspök úr úgy öltözik be, amint szokott, szent szolgálattevők, egy bakulista, egy infulista (astans), két gyertyavivő, senki más. A szokásos módon van Domine la­bia mea aperies és Deus in adiutorium, minden egyéb, mint a könyvben. A két responzóriumhoz a verzusokat gyermekek éneklik, és az utolsó homília [ti. a homília utolsó szakasza] után a responzóriumot az orgona játssza.

Mielőtt az utolsó homília befejeződik, közben föláll a processzióhoz két zászló, két nagy fáklya, palástba öltözött előénekesek, egy akolitus, két ampolna vízzel, illetve borral, két tömjénező, egy diákonus, egy szubdiákonus, amint a táblán ki lettek jelölve [a liturgikus szerepek beosztását a tabulára írták föl]; és miután elkezdődött a responzórium az orgonán, mindjárt kivonulnak a sekrestyéből a püspök úr előtt a Szent Kereszt-oltár elé, és lemennek a szentsírhoz, ahol egy asztal van előkészítve. A responzórium verzusát az előénekesek éneklik, arccal a szentsír felé fordulva állnak, háttal a Boldogságos Szűz oltárának, a visszatérést a kar. A responzórium végeztével a püspök az asztal előtt állva mondja az antifónát: Surrexit Do­mi­nus de se­pul­cro alleluia alleluia, a kar: Qui pro nobis. Akkor a püspök tisztelettel kezébe veszi a szelencét [az előző nap ebbe helyezték az Oltáriszentséget]. Elkezdi a Re­sur­re­xi introitust, a kar befejezi végig, de a verzus nélkül, a Boldogságos Szűz oltárának oldalánál állva. Eközben a püspök a Boldogságos Szűz oltárához megy, és ott kihajtogatja a korporálét, és kezébe veszi az Úr testét, alatta tartván a paténát, és mondja háromszor, énekelve, míg a nép felé fordul: Pax vobis ego sum alleluia, és mintegy végig áldást osztván a testtel, és mindig az oltár másik oldala felé fordul, és mindig fentebb és fentebb hangon kezdi. Ennek végeztével az orgonán mindjárt elkezdődik a Te Deum laudamus, és a klérus bevonul a kórusba, félkaronként váltakozva a teljes karral. A Te Deum laudamus után a püspök a Surrexit Dominus vere alleluia verzikulust mondja, Et apparuit Simoni al­le­lu­ia. De­us in adiutorium meum in­tende, és a laudes-antifónákat szokás szerint énekeljük. Kapitulumot nem mondunk, hanem a helyén a Hæc dies-t énekeljük, és az előénekesek kezdik, és a Pascha nostrum Alleluját az aléneklőkanonok kezdi, és a teljes karral fejezi be, és végül visszatér az Alleluia [a misében, ha szekvenciát is énekeltek, szokásosan nem tért vissza] stb. Ezután mindjárt elkezdik az előénekesek a Benedictus-antifónát. Ezután mondatik: Do­mi­nus vobiscum, és a nap könyörgése. Benedicamus Domino, mint itt: [kottának kihagyott hely]

A prímában és a többi [kis]hórában mindig mondunk Deus in adiutorium-ot az egész nyolcad folyamán, és nincs Ky­rie, sem a szokásos himnuszok, hanem mindjárt a Deus in adiutorium után elkezdődik az An­ge­lus au­tem Domini antifóna a többivel. Zsoltárok: Deus in nomine, Be­ati immaculati, Re­tribue servo, Con­fi­temini Domino, Laudate Dominum omnes gentes. Akkor az antifónát megismételjük. Ezután énekeljük a Hæc di­es graduálét az aznapi verzusával és hasonlóképpen az Alleluját. Akkor elmondatik a Spiritum nobis Do­mine és a Domine sancte Pater könyörgés. Précesz: Exsultabunt sancti in gloria. Terciára az antifóna: Erat autem. Zsoltárok: Legem pone és a többi. Graduále: Hæc dies és az aznapi verzus. Az Alleluja hasonlóképpen, és mindig az aznapi kollekta. Szextára és nónára ugyanígy.

A misében az Asperges me helyett Vi­di aquam-ot éneklünk. Verzikulus: Quo­ni­am apud te est fons vitæ alleluia. Könyörgés: De­us qui ad æternam vitam in Christi resurrectione stb., mint a kapituláréban [Esztergomban processzionális anyagot is tartalmazott], Per eundem Christum. Processziós responzórium: Cum rex gloriæ és Triumphat Dei Filius, végig, a Szent István protomártír-templomban [fejeződik be]. Akkor a celebráns verzikulust mond: Surrexit Dominus de sepulcro. Könyörgés: De­us qui paschale no­bis remedium, Per Christum Dominum no­strum. Ezután az előénekesek ugyanott állva, a kórusrekesztőnél (pulpitum) éneklik: Salve fe­sta dies. A kar mindig ismétli hol, a felét, hol az egészet. Ennek végeztével az előénekesek mindjárt elkezdik a Se­dit angelus antifónát, és azzal fordulnak vissza a templomba, a kar pedig a Boldogságos Szűz oltárának jobb oldalán, a kórusrekesztőnél áll föl, és a kanonokok kétoldalt állnak ugyanazon oltár előtt, és a kar végigénekli az antifónát. Akkor négy vagy hat gyermek fölmegy oda, ahonnan ünnepnapokon énekeltetik az evangélium [vsz. a kórusrekesztő teteje], és éneklik a Cru­cifixum Do­mi­num verzust. Akkor a teljes kar énekli: Nolite metuere. A kar visszatér a kórusba (redit ad chorum), és ugyanígy énekli végig. Akkor az előénekes kanonokok, a könyvet a sekrestyében pontosan az oszloppal szemben helyezve el, kissé távolabb állva meg az oszloptól, éneklik a második verzust, tudniillik: Recordamini. A kar válaszol nekik: Alleluia. Akkor az egyik áldozópap verzikulust mond: Sur­re­xit Dominus vere alleluia, Et apparuit Simoni. Ore­mus, Suscipe Domine pre­ces no­stras, mint a kapituláréban, Per eundem, és a többi vasárnapon egészen áldozócsütörtökig mindig ugyanígy kell végezni a szertartást. Végül elkezdődik az introitus az orgonán: Re­surrexi et adhuc, és úgy folytatódik, mint a könyvben. És a verzus a graduáléban mindig változik. Quasi modo vasárnapig bezárólag mindig csak egy könyörgés mondatik, és az Alleluja szintén változik. A prefáció szombatig mindennap: Te quidem Domine. A szekvencia (prosa) az egész nyolcadon át: Victimæ paschali, és a szekvencia után a kar mindig elénekli a Christus sur­re­xit-et ezen a dallamon: [kottának kihagyott hely], és az orgona is játssza. Az egész nyolcadon át végig van [saját] Com­municantes és Hanc igi­tur.


A második vesperásban előbb Kyrie-t éneklünk, és mindig azzal kezdődik a második vesperás péntekig bezárólag, amint a misében szoktuk énekelni, de az első három napon előbb az orgona játssza. Ha viszont úgy akarod, rendeld úgy, hogy játssza az orgona az egész nyolcadon át úgy a vesperásokban, mint a misékben; ha pedig úgy akarod, a következő, többi köznapon a nyolcadnapig [rendeld úgy], hogy ne játssza az orgona, hanem az előénekesek kezdjék a Kyrie-t, a kar pedig folytassa. A Kyrie végeztével az előénekesek mindjárt elkezdik az Angelus autem Domini antifónát. Három antifónát és három zsoltárt éneklünk a kórusban péntekig bezárólag mindennap. Azután az előénekesek elkezdik a Hæc dies graduálét, és a kar folytatja, a verzusát pedig az orgona játssza. És az aznapi Alleluját mindig a kar kezdi, és ugyancsak a kar fejezi be, és végül mindig megismételjük az Alleluia-t. Az előénekesek pedig rendszerint mindjárt elkezdik az aznapi Magnificat-antifónát. Azalatt, míg szól a harmadik zsoltár, az alábbiak készülnek elő a processzióhoz: először egy palástba öltözött, izmos ember (nervosus) visz egy zászlót a Boldogságos Szűz képmásával; másodszor egy ünnepi palástba öltözött, gyertyavivő gyermek, harmadszor egy palástba öltözött papnövendék tömjénnel és szelencével [navikula]; negyedszer egy akolitusi fokozatú papnövendék fehér dalmatikában az evangéliumoskönyvvel (plenarium); ötödször egy albába öltözött akolitus fenekén bekötözött krizmával; hatodszor egy papnövendék vagy egy izmos ember húsvéti gyertyával (Exsultet); hetedszer egy albába öltözött akolitus a fenekén bekötözött szent olajjal; nyolcadszor egy fehér dalmatikába öltözött diákonus minden egyéb nélkül; kilencedszer egy fehér palástba öltözött áldozópap tömjénezővel; tizedszer ünnepi palástba öltözött, gyertyavivő gyermekek; tizenegyedszer egy palástba öltözött, izmos ember egy második zászlóval, amelyen a Megfeszített képmása van. És miután elkezdődik az antifóna, mindjárt megindulnak a processzióval, és fölsorakoznak a kar előtt [vsz. a plánumon]. A Magnificat és az antifóna végeztével a celebráns (præsidens) mondja: Dominus vobiscum. Et cum. Oremus. Az aznapi könyörgés, Per eundem Dominum nostrum stb. Amen, és több nem. Ezután processzióban levonulunk a keresztkúthoz. Azalatt, míg az orgona elkezdi a Vidi aquam-ot, a kar megindul a Szent Fábián és Sebestyén-oltár felé [a déli mellékhajó apszisában volt, vagyis a kar egy oldalsó kapun hagyta el a kórust]. A beöltözöttek viszont a Szent Kereszt-oltár felé, baloldalt [a kórusrekesztőn át, vsz. két kapuja volt] vonulnak ki, egyik a másik után, egyesével és lassan, de előbb a kanonokok előre mennek és leülnek a Boldogságos Szűz oltáránál kétfelől. A celebráns pedig a beöltözöttekkel együtt kilencszer körbejárja a keresztkutat. Ennek végeztével a beöltözöttek processzióban fölsorakoznak, egyik a másik után, a Szent Kereszt-oltár elé, a celebráns pedig leül a székre, amelyet ugyanott előkészítettek. Miután az orgonán befejeződött a Vidi aquam, az előénekesek eléneklik a verzust a Boldogságos Szűz oltára előtt, arccal az oltár felé fordulva, és az orgona játssza a Glo­ria Pa­tri-t, míg az előénekesek és a teljes kar, akikre tartozik, az egészet [vsz. a visszatérést] éneklik. Ezután az előénekesek elkezdik a [másik] két antifónát: Respondens autem angelus és Cito euntes, a zsoltárokkal együtt, két félkarban énekelve. Ezek végeztével a celebráns a keresztkútnál állva verzikulust mond: Quoniam apud te. A kar: Et in lumine tuo. Oremus, De­us qui omnes in Chri­sto re­natos stb., Per eun­dem Dominum no­strum Iesum Christum, és felelünk: Amen. Akkor az orgona elkezdi a Christus resurgens ex mortuis responzóriumot. Az előénekes kanonokok és néhány jó hangú gyermek és akik még akarnak, fölmennek a Szent Kereszt-oltár fölé [a kórusrekesztő tetejére], és éneklik a Di­cant nunc Iudæi verzust, és nincs Gloria Patri, hanem mindjárt következik a visszatérés az orgonán, és miután az orgona elkezdi a visszatérést, mindjárt fölmennek a kanonokok a kórusba, és a kar szintén, de a már említett Szent Fábián és Sebestyén-oltár felé. A beöltözöttek viszont bemennek a sekrestyébe, de a celebráns úr csak a gyertyavivőkkel és az előénekesekkel a kórusba megy a kórusrekesztőnél. Miután a visszatérés befejeződött, verzikulust mond: In resurrectione tua Christe alleluia. A kar: Cælum et terra. Ore­mus, Præ­sta quæsumus omnipotens Deus ut qui re­sur­re­ctionis do­mi­ni­cæ, Per eundem Do­mi­num, és felelünk: Amen. Dominus vo­bis­cum. Et cum spiritu. A Benedicamus Do­mi­no-t az előénekesek éneklik, és utána semmi. Végül a püspök úr áldást ad.

Az áldás után elkezdődik a kompletórium. Converte nos Deus. Deus in ad­iu­to­ri­um. Két gyermek énekli: Al­le­lu­ia. Zsoltárok: Cum invocarem és a többi. A zsoltárok végeztével visszatér az Alleluia alleluia al­leluia. Hæc dies quam fecit Dominus. Éneklünk Alleluját, a végén megismételjük. Ezután mondjuk az Alleluia re­surrexit Dominus antifónát. Nunc di­mit­tis. Könyörgés­ek: Spiritum no­bis Domine, De­us qui illuminas. Benedicamus Do­mino, mint itt: [kottának kihagyott hely] Megemlékezés (suf­fra­gi­um) a Boldogságos Szűz oltáránál: Regina cæli, a De­us qui per gloriam re­sur­re­ctionis könyörgéssel.

Nincsenek megjegyzések: