BEST OF ALIPIUS

Ma elérkeztünk a nagyböjt közepére: a 46 napból 23 telt el, és ugyanennyi van hátra. Pius Parsch, a klosterneuburgi ágostonos kanonok írja az egyházi évet feldolgozó művében (II 144), hogy e napot „régen kissé örvendezőbb hangulatban ülték meg; a hívő sokaságnak egy kis pihenést kellett biztosítani a szigorú böjtidőben. Ez az örvendező hangulat részben még a következő vasárnapon is tovább hat.” Ezért most ismét teret nyitunk a könnyedebb témáknak — maga a nevetés egyébként is jótékony, sőt nem egyszer gyógyító hatású, ami szépen illik a mai stációs szentek, az orvos és csodatévő Szent Kozma és Damján alakjához.

Ebben a bejegyzésben egy kortárs klosterneuburgi szerzetestől idézünk, aki Alipius néven 2005 óta saját blogot működtet Rom, römer, am römsten címmel. Ebben ugyan a világon mindennel foglalkozik, leginkább talán mégis fergeteges humoráról közismert. A poént gyakran csak a német kísérőszöveg teszi érthetővé, ezért egy kivétellel olyan példákat válogattunk össze, amelyek önmagukban is élvezhetők.

Az első kép egy igen praktikus ruhadarab a mai katolikus férfi szekrényéből, felirata: „Kérem a szentostyát ide helyezni!”

Alois Kothgasser salzburgi érsekről (akit ősi előjog alapján bíborosi kinevezés nélkül is megillet a kardinálisok színe) már közöltünk képet, amint a kezével tornászott; ebben a sorozatban éppen a lábizmait erősíti:


Hogy azonban a főpapi lazaság mennyire nem új keletű dolog, egy régebbi felvétel is igazolja, amelyen egy skizmatikus módon felszentelt, majd XXIII. János által az egyházi közösségbe visszafogadott (itt mintha volna némi áthallás...) és madridi segédpüspöknek kinevezett prelátus látható:


S végül egy kedves hazai ismerős, némi római hátszéllel: